Főoldal
Legfrissebb hírek
EUROPE - A sztori
Biográfia
Diszkográfia
Dalszövegek
Cikkek
Saját írások, kritikák
Letöltések
Linkajánló

Kapcsolat

Írj nekünk
Impresszum
Lemezkritika - Start from the Dark
Írta: Lugosi László   
2009.02.10. 19:01

 

A kiváló Europe zenekar 2004-es visszatérő albuma a Start from the dark címet viseli. Már a cím sem éppen biztat könnyed slágerekkel, teljesen harmonizál a tartalommal: a szövegek és a zene mondanivalójával.



Saját példámon keresztül mondhatom: nem elég egyszer-kétszer meghallgatni, hogy „üssön”. Sokkal inkább riff- és ritmusorientált zenét kap a hallgató, ami csalódást jelenthet sokunkban, ezért kell sokszor meghallgatni, és akkor válik az egyik kedvencünkké. Talán nem is szabad, nem is érdemes az előző lemezeikhez hasonlítani: hiszen 13 év eltelt közben. Bár lehet, sokan vártak amolyan The final countdown 2-t, ezt a hibát már sok zenekar elkövette. De nem a Europe!
A nyitó dal, a Got the have faith egy gőzhenger intenzitásával nyit, hihetetlenül modern megszólalással és hangszereléssel. Érdekes a gitár és a basszusgitár soundja. Már-már azt lehetne hinni, hogy a basszusgitár amúgy Motörhead-esen be van torzítva, és az alapriff „tőle” származik. Még az is lehet, nem tévedek, de a lényeg akkor is ez, még ha nem is John Levén basszusgitárjától való…
Nem felejtettek el igazán profi, és felépített DALOKAT írni az évek alatt: a középrésze a dalnak egy akusztikus résszel bővült, hogy a mondanivalóját a szövegnek még jobban kiemelje, ami után rögtön az egyik kedvenc gitárszólóm robban be John Norum által. Itt jegyezném meg a lemezen több helyen is alkalmazott kiváló és hatásos védjegyét Norumnak, amit ebben a szólóban kitűnően hallhatunk és nyomon követhetünk: a páratlan vibrato-technikát , és a wah-pedál mesteri és modern kezelését. Ez az, amiért egyik nagy kedvencem John a gitárosok közt: egy-egy szólója alkalmával nem „kamuzik”, nem „cicereg” a kezében a hangszer, és feleslegesen nem jár az ujja fénysebességgel. Nem, ő odanyúl. És a HANG megszólal.
Mi az, hogy megszólal, ha kell, sikít, énekel, de ha kell, tökéletesen visszafogottan, a dalnak-szövegnek alárendelt szerepet játszik. Nagy iskola ez, eddig eljutni, hogy alázattal kell tudni játszani, rengetegen beleesnek abba a hibába, főleg a fiatalok, hogy képtelenek erre. A második dal, a lemez címadó dala, a Start from the dark. Ugyanolyan „fenyegető” gitárriffel indul, mint az előző dal. És ugyanúgy nagyon komoly, súlyos mondanivalóval. Az énekdallam viszont kitűnően ellensúlyozza a gitár igencsak durva hangzását, a refrén pedig pláne, így összességében egy kitűnően hangszerelt nótát hallgathatunk, természetesen ismét mesteri szólóval. Flames a címe a következő dalnak, ha lehet, még súlyosabb és húsbavágó mondanivalóval. Több helyen a dobbal még inkább megszaggatva a közepes ritmusát, a középrészen az elmaradhatatlan visszafogott akusztikus betéttel, hogy jussunk némi lélegzetvételhez is…
 Aztán pedig következik a Hero, egyik kedvencem az albumról, a leginkább hasonló a „régi”, a „hagyományos” Europe-hoz, természetesen nem hangzásában, hanem maga a dal, a refrén. A nagy zenészről, Phil Lynott-ról vall, mintegy "köszönetképp". A hivatalos videoklipje is nagyon eltalált. Kicsit talán „himnusz”-szerű, a szó jó értelmében természetesen. Nagyon eltalált az akusztikus gitárral való díszítése a dalnak, végig is kíséri a dalt. Nem véletlen, hogy ezt a dalt is eljátsszák az unplugged lemezükön, nagyon erős dal, meg is érdemli. Na, hogy aztán még véletlenül se tudjunk hátradőlni a fotelben, berobban a Wake up call induló gitár-riffje. Erre aztán valóban odakapja az ember a fejét, nehéz lenne nem észrevenni és nem azonosulni a mondanivalóval, kitűnően összhangban van a zene és a szöveg. A gitár (itt is) kiválóan szól, remek sound-ot sikerült kicsiholni ha jól sejtem, az öreg Les Paul gitárból Norumnak. Reason a címe a következő dalnak. Modern felfogás jellemzi, csakúgy, mint az eddigi dalokat, ritmusváltásokkal, a régi időket idéző dallamos gitárszólóval, változatos hangszereléssel. Az album legzúzósabb dala következik, akik eddig talán ódzkodtak a Europe „puhányságán”, talán ezt a számot lehetne nekik leginkább ajánlani: Song No. 12. A ritmusváltások külön kiemelik az igencsak húzós gitárriffeket, itt is kiváló szólót hallhatunk természetesen. És mennyivel jobb így, mintha végig döngölne az alap-gitár a dalban elejétől kezdve…
Roll with you
következik. Számomra kicsit pszichedelikus, természetesen a populárisabb fajtából (még szerencse), a szövege is az. Másik kedvencem jön: Sucker. Jó döngölős, a régi hagyományok szerinti dallamos-ragadós refrénnel, kicsit irónikus szöveggel. A dalban megemlített „guitar-hero”, azaz Norum oda is lép a gitárnak, ahogy kell. Újabb súlyos mondanivalót és gitártémát vezet fel a zongora: Spirit of the underdog. Már-már Metallica-szerű riffek váltakoznak a nagyon lassú és visszafogott, szinte csak dobból álló lassabb részekkel, amiket nagyon jól eltalált refrén olvaszt egységgé. Egyik pillére az albumnak. A következő szám, mintha az előző folytatása lenne, legalábbis a gitártémát tekintve: America. Tempest vall benne az ő „Amerikájáról”. Itt is előkerül szerencsére Norum wah-pedálja, kiváló szólót hallhatunk ismét. Végül a kedvencem jön: Settle for love. Végig akusztikus gitárral játsza fel benne az alapot és a szólót is benne Norum, illetve a másik gitárszólam az leginkább John 74-es Stratocastere lehet, gyanítom. A dal felépítése, a refrén-részek bevezetése és maga a refrén is nagyon-nagyon mai, csakúgy, mint az énekdallam. Sallangmentes, visszafogott, méltó zárása a lemeznek. Kitűnő dal, nálam ott van az örökös Top10-ben. Mondanivalója is megérinti az embert, mintha egyenesen az unplugged-lemezre íródott volna, némi képzavarral értve persze, hiszen az a lemez 4 évvel később jelent meg. Nem is tették fel rá, pedig teljesen ott lenne a helye.
Szóval, hallgatni kell, sokszor, nyitottan, hogy be lehessen fogadni, mert rengeteg érték lakozik ebben az albumban. Nyilván sokkal több idejük maradt a dalokra, sokkal több hatás érte a zenekart ennyi idő alatt, mint egy lemez-stúdió-világkörüli turné mókuskerekében élve. Én azt gondolom, bár lehet, sokan nem értenek velem egyet, hogy a súly is kevesebb volt rajtuk, mint mondjuk egy 6 milliós példányszámban eladott lemez után. Ezt felülmúlni egyszerűen képtelenség, így aztán "csak úgy" írtak egy lemezt. Ami nem mellesleg kitűnőre sikeredett...