Főoldal
Legfrissebb hírek
EUROPE - A sztori
Biográfia
Diszkográfia
Dalszövegek
Cikkek
Saját írások, kritikák
Letöltések
Linkajánló

Kapcsolat

Írj nekünk
Impresszum
Egy gitáros Európából
Írta: Metal Hammer Hungarica   
2009.03.04. 20:03
A lehető legrosszabbul kezdődött… Borzalmas dugóba akadtam Frankfurt elővárosában, holott már rég a Europe ászgitárosával, Kee Marcelloval kellet volna beszélgetnem. Ideges és dühöd voltam. Féltem attól, hogy a várakozás elveszi Kee kedvét az interjútól. Mikor végre-valahára megérkeztem, egy csapásra lehiggadtam. A jó öreg Kee, ha kissé türelmetlenkedve is, de megvárt. Menedzsere tiltakozása ellenére ragaszkodott hozzá, hogy még a koncert előtt beszélgessünk. Nos, éppen tíz perccel a színpadra a színpadra lépés elélőtt sikerült kikapcsolnom a magnót, addigra már a teljes öltözőt megtisztították a sajtó képviselőitől! Kee végig udvarias és készséges volt.

Kee, mielőtt a Europe- hoz csatlakoztál volna, ismert volt már az arcod a zenei életben. Mire emlékszel vissza a pályád legelejéről?
Úgy érted, hogy az „Easy Action” előtti időkről? Nos, mikor is gondoltam először a zenélésre? Megvan, tizenhárom évesen kezdtem slágereket játszani az első elektromos gitáromon! Mond neked valamit a Hagstrom név?
Hát persze! Hogyne…
Na, az első gitárom ilyen márkájú volt. A szüleimtől kaptam karácsonyra.
Szinte hihetetlen, hogy a szülők támogatták a terveidet. Ilyet még csak Kerry Kingtől hallottam!
Azért ezt a repülőrajtot nem kell túlbecsülni. A legpocsékabb gitár volt ez akkoriban a piacon. Komoly gondokat okozott akár egy normális hang kicsikarásra is. Ha nem lett volna ilyen kriminális, talán nem is emlékeznék rá ilyen jól.
És meddig küzdöttél ezzel a hangszerrel?
Tizenhat évvel ezelőttig. 1973-tól már jobb körülmények között játszhattam. A cégnek nem csupán rossz gitárjai voltak, készítettek egy-két fantasztikusan jót is. Nem is tudom, létezik-e még a Hangstrom cég…
Melyik dalokat tanultad meg először?
1973-ból két dologra emlékszem határozottan. Az egyik a Deep Purple, Machine Head című albuma volt. Szóval az album dalait tanultam meg először játszani. De, nehogy azt hidd, hogy valamennyire is profin tudtam ezeket. Akkori képességeim csupán azt engedték meg, hogy például a Smoke On The Water fő-riffjeit megtanuljam, de teljes dalokra, netán szólókra akkor még csak gondolni sem mertem. Ahhoz még sok időnek kellett eltelnie.
Abból az időből melyik gitárost vagy zenekart neveznéd legfőbb példaképednek?
Inkább gitárosok hatottak rám, mint a zenekarok. Carlos Santana, Jeff Beck és Eric Clapton. Bluesrajongó voltam és vagyok.
És hogy a fenébe illik össze a blues a Europe zenéjével?
Erre inkább később térnék vissza.
Volt valami különlegesen nyomós okod, hogy gitárt fogj a kezedbe?
A kezdet kezdetétől rajongtam a rockzenéért. Az ember tízéves korában még mit sem tud a stílusokról, de a hangzás, az összesűrített energia roppant izgató egy kissrác számára. Legalábbis velem így történt. Egy nap egyszerűen bekapcsolod a tévét, vagy a rádiót és megüti a füledet a rockzene. Fogalmad sincs hogy mi ez, csak azt érzed, hogy a hangzás visz, ragad magával. S ha még a zene hallatán szüleid fülükre tapasztott kézzel szaladnak ki a szobából, semmi sem tántoríthat, rockrajongó leszel. Persze, ettől még messze van az, mikor az ember gitárt vesz a kezébe. Két különböző dolog, hallgatni és játszani a zenét. A legtöbb srác csupán tombolni akar egyet a zenére, és sokkal kevesebben vannak, akik inkább a színpadon szeretnének állni.
Eddigi pályafutásod során kit tartottál, vagy kit tartasz kedvenc gitárosodnak és melyik volt a kedvenc hangszered?
A hangszer és a zenész személye szorosan összefonódik. Hangstrom-típussal kezdtem, ahogy említettem, aztán volt egy időszak, amikor számtalan fajtájú gitárt kipróbáltam. A kezdeti időszakban az a legjobb, ha az ember végigpróbálja az összes lehetséges típust. Visszatekintve, a legtöbb gitárom reménytelenül rossz volt. Legelőször akkor voltam elégedett, amikor egy Fender került a kezem közé. Ez talán Ritchie Blackmore-nak köszönhető, hiszen ő csak Fender Stratocasterral megy a színpadra. A mai napig. Az eddig használt legjobb gitárjaim azok, amiken most is játszok a koncerteken. Van például egy svéd gitárkészítő, bizonyos Malmberg által tervezett gitárom, Joey is ezen szokott játszani a bulikon, mert neki nincs saját hangszere. Ettől eltekintve azonban csak Larrivee márkájú gitárokon játszom, ezek kanadai gyártmányok.
És mi teszi ezeket olyan különlegessé?
Egészen szimplán az, hogy hibátlanok. A tömött testű és ragasztott nyakú gitárokat kedvelem. Az új Larrivee modelljeim vége olyan, mint a jó öreg Gibson Les Pauloké. A nyaka kényelmesebb, azonban a Fenderekénél. Azonkívül a Larrivee alkalmazottak igen nyitottak minden új ötletre, javaslatra. A sárga színpadi gitárjaimat közös  munkával fejlesztettük ki. Roppant érdekes volt és még végül a gitárra is feltették a nevem, a poén kedvéért. Színpadon is nagyon jól néz ki!
De játszol azért más gitárokon is, nemcsak sárgákon.
Persze, két Larrivee által épített fekete Fender-modell a kedvencem, pillanatnyilag. Egy Strat-testhez ragasztott Gibson-nyakból állnak. Szerintem ez a legnyerőbb kombináció. Szeretem a tömény, gazdag gitárhangzást, és gitárhangzáson a hangszer saját hangzását értem, nem pedig azt, ami a hangfalakból hallható. Az embernek először arról kell megbizonyosodnia, hogy az alaphang elég tömény-e, és, hogy nem szól e vizenyősen vagy maszatosan, tehát nem tisztán a gitár. Ez igazán fontos kérdés, akár egyetlen tekercset, akár Hambucker pick-upot használsz. A gitár alaphangja mindent meghatároz, beleértve a későbbi effekteket, az erősítőt, az egész rendszert. Steve Vai számomra az igaz gitáros. Szégyen, hogy a gitárhangja olyan vékony. Hogy is mondjam…
Túlzásba vitte a technikát, nem?
Pontosan így van. Az alaphangja lélektelen, a sok effekt miatt. Én még a szólók alatt sem rakok kórust a gitáromra.
És miből áll a gitárhangzásod?
Különböző késleltető és EQ felszerelésekből, ez az adott daltól függ. A hangfalaim pedig 30 Wattos Marhall alapok. Ezek a típusok tették olyan híressé a Marshall céget!
Ez elég hagyományosnak nevezhető cucc…
Örülök, hogy így gondolod… a hangzásom kilencven százalékig alaphangzás, a maradék tíz pedig pusztán a hangszínek változtatására szolgál, ez minden. Ugyan a pick-upokkal folyamatosan kísérletezem, nagyon is elégedett vagyok a gitárhangommal.
És mivel kísérletezel még?
Lehet kapni olyan kéttekercses pick-upokat, amelyeket egyetlen tekercsben helyeznek el. A Hanbucker ereje van bennük, de nincs interferencia. A hangzás roppant tiszta és változatos, csaknem olyan jó, mint az egytekercses esetében. Ez az általam kedvelt legideálisabb kombináció. Egy telt hangzás, saját lélekkel, ez az én elképzelésem.
Használsz egyáltalán effekteket?
Ritkán. A tiszta részeknél kórust, a szólóknál és a torzított ritmusoknál pedig késleltetőt, ez minden.
Koncertek alkalmával hány különböző hangzást alkalmazol?
A szólók egy ritmus pick-upon keresztül jönnek át. Ez eredményezi azt a meleg hangszint, amit annyira szeretek. Az EQ-k tekintélyesen megemelik a középfekvéseket, az erősítők pedig egy basszusközpontú megszólalást hoznak létre. A hangterjedelemnek nagynak kell lennie attól függetlenül, hogy az adott pillanatban éppen mit játszom. A torzítás mértékének különbözősége az egyetlen változó faktor a ritmusozásomban. Ez a hangzás a bluesra is nagyon jellemző. A megszólalásomat alapvetően a roadie-m, azaz a technikusom, illetve jómagam kísérletezzük ki, a pick-upok cserélgetésével. Gyakran használok pick-upot mind nyakon (neck) mind húrlábnál (bridge) egyszerre.
Tehát mi olyan különleges a Larrivee gitárok esetében?
Az egyik legfurcsább az igen hosszú gitárnyak, ami ráadásul nagyon karcsú is. Mind ragasztott, mind csavarozott nyakú Larrivee létezik. Én a ragasztott nyakat kedvelem, mert tartósabb. De persze nem kell, hogy mindenki azt szeresse, amit én.
Mik voltak legerősebb mozgatórugóid eddigi karriered során?
Allan Holdsworthot hallani, Tempest nevű bandájával 1973-ban, attól kaptam igazi sokkot.
Azt hittem, inkább Blackmore sokkolt téged…
Természetesen ő is. Holdsworth inkább képességeivel fogott meg, mint hangzásával vagy zenei irányvonalával. Azokat a technikai trükköket alkalmazta lemezein, amelyekkel évek múltán Eddie Van Halen ismertté vált.
Van olyan gitáros, netán zenei stílus, amit ki nem állhatsz?
Gitáron minden stílust szeretek, a bluestól a speedig, mindent. Számomra az a lényeg, hogy a szólónak egy dalon belüli dalnak kell lennie.
Hogyan dolgozol a stúdióban, és milyen módszerrel komponálsz?
Hopgy dolgozom én? (nevet) Nem mondhatjuk, hogy az Out Of This World lemezen túl sok dalt szereztem volna. Viszont ígérem, hogy a következőre a dalok felét én írom majd.
Joey Tempesttel együtt?
Eddig külön-külön dolgoztunk, azonban az új munkamódszer szerint ezentúl mindent szoros együttműködéssel készítünk. Az Out Of This World egy nagyon jó lemez, de a hangzása túlságosan is steril. Nagyon önkritikus vagyok általában. Ron Nevison – a producerünk – nagyon érti a dolgát, de sajnos nem szeretem, ahogy dolgozik. Kimondottan elégedetlen vagyok a legutolsó lemez gitárhangzásával. A végeredmény tízszer jobb lehetett volna, ha élőben vesszük fel a dalokat. Az előkészületi szalagokba néha belehallgattam és jobban tetszettek, mint a lemez. Persze a hangzása szörnyű volt, viszont még vibrált, érezni lehetett a szikrát. A lemezen ezzel szemben…
Jelent ez valamit a jövőre nézve?
Igen, a jövőben inkább az élő hangzást helyezzük előtérbe. Ez nemcsak a zenekar, hanem a lemeztársaság óhaja is. Azért vettünk fel pár koncertet ezen a turnén, hogy egy minialbumon kiadjuk.
És ez tényleg élő lesz?
Vártam ezt a kérdést. Az lesz, mindenféle utómunkálatok mellőzésével, még keverni sem akarjuk utólag. A Europe-ban kiváló zenészek vannak, akik tudják, mit csinálnak. Az élő felvételeinket bármikor be merjük mutatni. Hiszen mi is marad az anyagból olyan esetekben, mikor a koncertfelvételeken egy stúdióban még hetekig pöszmötölnek, igazítanak? A legtöbb mai koncertlemez esetében az anyagnak csupán tíz százaléka élő, a többi később a stúdióban készül. Normális helyzetben egy zenekarnak több példányt kellene eladnia egy koncertalbumból, mint egy stúdió LP-ből. De ma a srácok mind tudják, hogy az élő korongnak vajmi kevés köze van a koncertekhez, emiatt meg sem veszik. Pillanatnyilag az egyik legtökéletesebb felszereléssel rendelkezünk a hasonló kaliberű zenekarok között, és a legfőbb célunk az élő hangzás tovább fejlesztése.
Milyen következményekkel jár ez a Europe legközelebbi stúdióalbumára nézve?
Jelenleg épp azon filózunk, hogy a következő stúdiólemezt élőben vegyük-e fel, tehát nem hangszerekre és dalrészletekre széttagolva.
Ezt komolyan gondoljátok?
Természetesen. Az előkészületek során a legutolsó hangig kidolgoznánk a nótákat, és aztán irány a stúdió. Ez persze azt jelentené, hogy egy dalt akár százszor is fel kellene venni, azonban maga az érzés ezerszer jobb lehetne. Amikor a felvétel kész, csak keverni kell és vége! Profi zenészek vagyunk, és megvan köztünk a szükséges összhang is. Miért is ne csinálhatnánk élőben? Ez nem jelentene mást, mint visszatérést a hetvenes évekbeli munkamódszerekhez. Hirtelen négy hét alatt felvehetné a lemezét a Europe. Annak idején a Deep Purple-nak sem kellett ennél több idő.
Miért van az, hogy ez az ötlet csupán most merült fel? Talán az a magyarázat, hogy az utolsó LP nem fogyott olyan jól, mint a Final Countdown?
Inkább hadd fogalmazzam úgy, hogy az Out Of This World felvétel idején még nem lett volna alkalmas erre a zenekar.
De hiszen éppen te nevezted profinak a zenészeket pár perccel ezelőtt!
Azok is vagyunk. Ki gondolta volna korábban, hogy a Europe bluest fog játszani egy napon, vagy akár azt, hogy a koncertjeink hangzása ilyen tömény? A kritika azt mondja, hogy ez csupán egy körmönfont reklámfogás. De hogy őszinte legyek, azt senki sem gondolhatja komolyan, hogy a blueszene erre alkalmas.
Talán csak az ügyeletes tinisztár image-től akartok megszabadulni, és azt szeretnétek, hogy mint muzsikusok is elismertek legyetek?
Tudod, az a helyzet, hogy nem akarunk újra és újra felfrissített Final Countdown-okkal jelentkezni minden turnénkon. Ez lehetetlen is lenne. Egyszerűen egy akkora sikert nem ismételhetsz meg. Mondjuk inkább azt, a Europe egy sikeres rockzenekar akar lenni elsőként – és csupán másodlagos szempont, hogy kiugró sikerszámaink legyenek.       
(Forrás: Metal Hammer Hungarica - 1990/5)