Főoldal
Legfrissebb hírek
EUROPE - A sztori
Biográfia
Diszkográfia
Dalszövegek
Cikkek
Saját írások, kritikák
Letöltések
Linkajánló

Kapcsolat

Írj nekünk
Impresszum
Svédcsavar, avagy egy Titkos Társaság visszatér
Írta: Farkas Péter   
2009.03.23. 21:25
Volt egyszer egy zenekar… Egy igazi, 80-as évekbeli Bravo-kompatibilis rockbanda, amelynek dauerolt frizurák, bõrnadrágok, tûzijáték-petárdák, poszterek, bedobált melltartók és plüssnyulak kísérték útját. És persze egy igazi - 8 millió eladott lemezt eredményezõ - világsláger, amely 25 országban vezette a slágerlistákat, hosszas világturnékra zavarva ezzel a huszonéves svéd fiúkat. Mint mostanában a korszak számos legendás zenekara, a Europe is megállapodott milliomos fejjel, rövidebb hajjal és a régi gitárossal bérelt újra stúdiót, hogy felvegye az utóbbi idõk egyik legszórakoztatóbb rocklemezét, a Secret Society-t, a Titkos Társaságot. Telefoninterjúnkban Joey Tempest énekessel nevetgéltünk az élet nagy dolgairól.
Szia Joey, üdvözöllek újra a köreinkben. Volt szerencsém meghallgatni az új CD-teket és bitang.
Ó yeah, köszi.
Jól érzem, ha néha az Audioslave és a Velvet Revolver jut róla eszembe?
Hát… végül is simán, fõként John Leven és John Norum komálja az Audioslave-et, a Velvetet meg mindannyian bírjuk, mert klasszikus gyökerekbõl táplálkozik a zenéjük. De sok hatás ér bennünket. Az új albummal tulajdonképpen az elõzõ lemezünket, a Start From The Dark-ot emeltük egy magasabb szintre.
A Start From The Dark – azaz az Indulás A Sötétbõl – után most úgy érzitek, sikerül visszatérni a fénybe? Ez az a Europe, amit hallani akartatok?
Igen, nagyon természetesnek érezzük ezt a munkánkat. Sokkal modernebb hangzású, nem annyira 80-as évekbeli, és úgy gondoljuk, ez az, amit lemezre szerettünk volna rögzíteni, hogy egy releváns zenekar lehessünk ma. A koncertjeinken természetesen a régi számainkat is játsszuk majd. Nem akarunk unatkozni, kísérletezni szeretünk és továbblépni.
Helyes az az érzésem, hogy ez a lemez örömmel készült?
Nagyon sok örömmel és rengeteg kemény munkával járt, még az is elõfordult, hogy a stúdióban aludtunk, de jó móka volt. Mi magunk vállaltuk elõször a produceri szerepet és nem tudtuk elõre felmérni, hogy mennyi meló is ez. Egyfajta kreatív káosz uralkodott a stúdióban.
Mennyi szerepe jutott az egész alkotómunkában John Norum gitárosnak, aki újra tagja a zenekarnak?
Nagyon fontos szerepet játszott, hiszen ugyanúgy, mint a Start From The Dark, ez is gitárcentrikus lemez. De ezúttal Mic Michaeli, a billentyûsünk még többet folyt bele a dalszerzésbe, mert John Los Angelesben a most született elsõ gyermekével, Jake-kel játszott apucisat, így õ csak három számot jegyez az új albumon, Mic meg négyet. Mégis nagyon fontos a szerepe, a kedvenc gitárosom ebben a jelenlegi korban és ebben a stílusban. Nagyon jó, hogy visszatért.
A weboldalatokon párhuzamot vontok az Aerosmith-es Steve Tyler és Joe Perry legendás kapcsolata és a ti kettõtök kapcsolata között. Más a viszonyod Johnnal, több áll e mögött, mint a zenekar többi tagjával?
Igen, annak idején együtt alapítottuk a Force zenekart, 15 éves voltam, amikor találkoztunk, õ meg azt hiszem 14. Nagyon tiszteltük egymást, sokat lógtunk együtt, koncertekre jártunk, jó barátokká váltunk nagyon. Aztán eljött az idõ, amikor õ mindenbe belefáradt, és elhagyta a zenekart, ’92-ben… vagyis dehogy akkor, korábban, ’87-ben, haha. Elfáradt a cirkuszban és a nagy zenekarral járó felhajtásba. De most nagyon örülök, hogy újra velünk játszik, rengeteg energiát hozott a bandába, jó érzés.
Mi történt Kee Marcello-val, az akkoriban John helyére kerülõ gitárossal?
Hát, õ egy nagyon elfoglalt és nagyon tehetséges ember. Producerkedik, másoknak szerez zenét, játszik a saját zenekarában, szóval rengeteg sok mindennel foglalkozik. De amikor az újrakezdésen gondolkoztunk, olyasvalakit akartunk magunk közé, aki teljes mértékben azonosul a zenekarral, 100%-ig.
Az új lemezen nagyon neves hangmérnökökkel dolgoztatok, mennyire fontos ez egy lemez elkészítésében véleményed szerint?
A legjobbakat kértük fel hangmérnöknek, mert a produceri szerepet magunkra vállaltuk, így a hangzás kialakításához még inkább nagy szükség volt rájuk. Elég, ha csak Ian dobfelvételére gondolunk.
Említetted, hogy régi számokat is fogtok játszani a koncerteken. Természetesen nem tudom megkerülni a Final Countdown-t, amivel végül is befutottatok 20 éve. Fiatal húszegynéhány éves emberekként hogyan éltétek meg a hirtelen jött sikert? Megváltoztatott benneteket?
Elõször is, egyszerû, normális rockzenekarként kezdtünk, talán kicsit progresszívebb zenét játszottunk az átlagnál. Megjelent az elsõ lemezünk, a Europe, aztán a Wings Of Tomorrow, majd kijött a harmadik. Nagy ambíció jellemzett bennünket, bár készen álltunk, hogy akár nagyobb helyeken is játszunk, de azt távolról sem gondoltuk, hogy a Final Countdown-ból ekkora siker lehet. Meg akartunk maradni rockzenekarnak, mégis beestünk a popvilágba. De a Europe mégis csak rockbanda, és jobban érezzük magunkat most, hogy újra vérbeli rockzenét játszunk. Abban az idõben hirtelen minden olyan hatalmassá vált körülöttünk… Mégis, már akkor a következõ lemezre, az Out Of This World-re próbáltunk koncentrálni. Úgy gondolom, hogy a Final Countdown után is sikerült tisztességes zenéket szereznünk.
Megéltétek ennek a hatalmas sikernek az árnyoldalát is? Nem éreztétek túl nagynak a nyomást, hogy újra egy legalább ekkora témával jöjjetek ki?
Akkoriban talán igen, de ma már ez nem foglalkoztat bennünket. Nagyon szeretjük a régi számainkat is, jó élõben játszani õket. Lehet, hogy ezt várták akkor tõlünk, de mi mindig is azt tettük, amit akartunk. Ez néha jól sült el, néha nem, de mi csak olyan számokat veszünk fel, amilyeneket akarunk. Nem gondoltuk, hogy ekkorát üt majd a Final Countdown, épp csak feljátszottunk egy rock albumot…
Mást jelent ma a Europe név, mint jelentett 20 évvel ezelõtt? Hiszen Európa sokat változott az idõ óta.
Európa újra nagyon fontossá vált a világon, rengeteg dolog történik, és nagyon jó idõk ezek bizonyos európai országoknak, például Kelet-Európában. Új korszak köszöntött be. Úgy gondolom, hogy a Europe név ma máshogy fontos – talán, mintha magát Európát ünnepelnénk vele.
Néhány skandináv zenekar hihetetlen sikert futott be a zenevilágban, mint a Roxette, az ABBA, vagy a norvég A-ha. Mivel magyarázod az északi pop- és rockzene különleges hangzását?
Hát… mivel is… Tudod, nálunk nagyon hosszú a tél… ha-ha. Olyan nagy a sötét és a hideg, hogy inkább bent ülünk, és zenét szerzünk. A melankolikus, sötét szövegek is jellemzõek sok skandináv bandára, mint például az A-ha zenekarra, nekik nagyon jók a szövegeik, igen melankolikusak… Nem is tudom igazából elmagyarázni, sok zene jön Skandináviából, talán, mert a szerzõk nagyon keményen dolgoznak a dalíráson.
A karrieretek egyik legmaradandóbb élményeként szinte mindegyikõtök az évezredfordulón tartott, többszázezres nézõszámú stockholmi Millenium-show-t jelöli meg, mesélnél errõl?
Óriási volt, évek óta nem láttuk Johnt és ott játszott újra velünk elõször. Hazatérhettünk szülõvárosunkba az évezredforduló estéjére, együtt ünnepelhettünk a családjainkkal és barátainkkal, sõt, játszhattunk is néhány dalt ott, ahol egykor mindannyian laktunk. Nagyon különleges éjszaka volt. De zenekarként a legjobb élményként azt éltük meg, amikor a koncertre készülve a próbákon ráeszméltünk: ez varázslat, amit még hosszú ideig érdemes folytatunk. Úgyhogy összekaptuk magunkat, és megpróbáltunk keményen dolgozni, hogy újra felvehessük a fonalat.
És pont éjfélkor játszottatok, amikor átfordult az óramutató az új évezredbe?
Igen, lenyomtuk a Rock The Night-ot, majd pont éjfél elõtt játszottuk a Final Countdown-t.
Fú, hidegrázás. Hogy zajlanak majd a próbáitok a turnéra? Hiszen nem minden tag él Svédországban, te ugye Londonban élsz, John Norum Los Angelesben…
Ha Svédországban járok, barátoknál, családtagoknál lakom. Ez elég gyakran fordul elõ. Vagy a szüleimnél vagy a testvéremnél alszom ilyenkor, mert szeretek velük lenni, hiszen nem találkozunk minden nap. John csak a teleket tölti Kaliforniában, a svéd nyarakat Stockholmban. Nem is találkozunk igazából egymással, leginkább e-mailben tartjuk a kapcsolatot, vagy CD-ket küldünk egymásnak. Néhány héten belül kezdõdnek a próbáink, 2-3 hétig tartanak majd a turné kezdete elõtt, már nagyon izgatottak vagyunk, hogy útra induljunk, mind a hét lemezünkrõl játszunk majd számokat.
Újra ellátogattok Magyarországra is?
Remélem, én nagyon szeretném. Elkezdtük az európai turnénk idõpontjait is szervezni, de az jövõ év február-március elõtt biztos nem kezdõdik el. Karácsony elõtt Skandináviában turnézunk, utána jöhet Európa többi része, remélem hozzátok is eljutunk, de még nem tudom biztosan.
No és azt áruld még el, mi is ez a Titkos Társaság?
A Titkos Társaságnak azok az emberek a tagjai, akik soha nem tudják feladni. Akik folytatják, örökkön örökké.
Kösz Joey, várunk benneteket!
(forrás: sopronirocks.hu 2006. 09.25)