Főoldal
Legfrissebb hírek
EUROPE - A sztori
Biográfia
Diszkográfia
Dalszövegek
Cikkek
Saját írások, kritikák
Letöltések
Linkajánló

Kapcsolat

Írj nekünk
Impresszum
A svédek ismét kitörnek
Írta: Markus Ott   
2009.03.27. 19:02
Három hosszú évig váratta a EUROPE a még ma is bizonyára nagyszámú közönségét. Harminchat hónap telt el az utolsó lemez, az Out Of This World és az új album elkészülte között. Most végre összeállt a nagy mű. Markus Ott, nem sokkal a keverés befejezése előtt beszélgetett Joey Tempesttel.

A dolgok meglehetősen rosszul álltak össze annak idején. A Final Countdown elképesztő méretű sikere után a Europe eszeveszett versenyben találta magát a fiatal zenekarok közötti csúcspozícióért. Az akkori management koronájának elrablását tűzte ki célul. Ez akkoriban nem is tűnt olyan képtelen ötletnek, hiszen a Final Countdown igencsak hasonló részesedést ért el a lemezpiacon, mint a Slippery When Wet Jovitól. Csakhogy ezt követően a Bon Jovi tovább emelkedett a siker útján. A New Yersey lemezzel, míg Tempest és vikingjei az Out Of This Worlddel többé-kevésbé kudarcot vallottak. Valahogy a zenekaroknál is úgy lehet, mint a futballcsapatoknál. Ha az együttes sikeres, az a csapat érdeme. A kudarc azonban csak az edző hibája lehet, ami ez esetben a producert jelenti. A Europe is úgy érezte, hogy Ron Nevison, a zenei rendező a hibás – legalábbis részben- a sikertelenségért. Mindenesetre azért volt bennük annyi önkritika, hogy saját hibáikat is kutatni kezdték. Joey akkoriban így nyilatkozott:
A zenekar talán túl hirtelen és túl nagyot váltott a Final Countdown után. Egy kicsit rockosabbak lettünk. De hát, idősebbek, érettebbek is vagyunk ma már. Ez tükröződik a zenénkben is.
Tempesték mindenesetre nem akartak még egyszer hibát elkövetni, ezért szakítottak svéd menedzserükkel és helyette a Journey volt menedzserét, Herbie Herbertet bízták meg. Joey erről így nyilatkozott:
Svéd menedzserünk kicsit túl sok ünnepelt, viszont keveset dolgozott. Nyilván azt hitte, a Europe magától is fut, nyugodtan hátradőlhet. A dundi, kaliforniai Herbert viszont minden hájjal megkent öreg róka a szakmában.
Herbert gatyába is rázta rögtön újdonsült védenceit és ismét profi útra terelte őket. Első dolga volt a banda agyát Joey Tempestet hazaküldeni Svédországba, ahol – távol második otthona, Los Angeles nyüzsgésétől – dalszerzésre tudott koncentrálni. Ezek után új producer után néztek. Az első számú jelölt a kívánságlistán Bob Rock volt. Az üstökösszerűen magasba emelkedett fiatal producer azonban túlzottan le volt kötve, így más után kellett nézni, hisz már addig is rengeteg időt veszítettek. A banda persze nem henyélt eközben, egyik demót a másik után vette fel. Mire meglett a megfelelő producerjelölt, a fiúk már óriási mennyiségű előkészítő munkát végeztek el. Az új zenei rendező szinte nem is hitt a fülének.
Amikor bizonyossá vált, hogy Bob Rock nem tud időt szakítani ránk, felhívtuk Beau Hill-t – (Ratt, Winger, Warrant, stb.) néhány nap gondolkodási időt kért, majd visszahívott, és azt mondta, megcsinálja. Amikor aztán találkoztunk, nem tért magához a döbbenettől. Soha nem dolgozott még ilyen szinten előre felkészült zenekarral. Huszonnégy számunk állt készen szalagon. Ezekből közösen választottunk ki tizennégyet a Los Angelesi Enterprise stúdióban mindössze két hónapon belül felvettük őket. Ezután következett a keverés és az új lemez készen állt.
Tényleg átkozottul gyorsan dolgoztunk, de hajtottunk is, mint az állatok. Haughland például egyik reggel megjelent a stúdióban egy nagy termosz kávéval és egy csomó dobverővel, majd eltűnt a felvevő szobában és csak este jött ki újra. Csupán annyit mondott „Kész”. Persze egy-két részletet át kellett dolgozni, de összesen tizenhárom óra alatt az összes dobsáv fenn volt. Az új lemezen kemény anyag hallható. Természetesen nem akarom a nyulat előre kiugratni a bokorból, annyit azért elárulhatok, kevesebb lesz a billentyű, helyette még egy gitár szól. Természetesen Kee gitározik legtöbbet, de én magam is játszom szinte minden dalban, de Mick, a billentyűsünk is gyakran cserélte szintetizátorait gitárra. Élőben hasonlóként adjuk majd elő a nótákat.

Beau Hill igazi csapattagként viselkedett a felvételek alatt. Joey róla a következőket mondta:
Igazából szinte közösen zenei rendeztük egymást. Beau rengeteg új ötletet hozott, és közreműködött a hangszerelésben is. Ezért valószínű, hogy egyik-másik dalban társzerzőként is szerepel majd.
A Europe a kemény gitárriffek ellenére sem felejtette el a zenekarra oly jellemző melódiákat. Joey sietett minden félreértést eloszlatni:
Szó sincs arról, hogy hirtelen elkezdenénk eszeveszett heavy metalt játszani, a dalok továbbra is Europeosak, csupán egy kissé keményebbek, erőteljesebbek. Beau Hill mindent kihozott belőlük. Ma már az az idő is elmúlt, amikor enyém volt a dalszerzés felelősségének 90 százaléka. Kee is sokat dolgozott a nótákon és Mick is mindig ott volt. Csak néhány olyan dal van, amit egyedül írtam. Egyébként a legnehezebb része a munkának a végső tíz dal kiválasztása volt. Négyet-ötöt gyorsan kiemeltünk, amelyek tényleg slágergyanúsak voltak. De a kislemezek B oldalára és CD plusz nótának is erős dalokat választottunk. Abban reménykedtem, hogy ez a lemez egységes és jól sikerült mivolta miatt ér majd el sikereket, nem pedig egy-egy nóta miatt. Ezt a Final Countdown hatalmas népszerűsége ellenére mondom. Szerintem a kiselemezek igazán fontosak utoljára a hatvanas években voltak. Nekünk egy egységes zeneanyag többet ér, mi ezért a célért dolgoztunk. Persze vannak országok, ahol mindenképpen kellenek a kislemezek, a nélkül koncertezni sem tudnánk.
Az Europe három utóbbi lemezén három különböző producerrel dolgozott. Joey mégse tudta őket igazán összehasonlítani.
Mindhárom fickó nagy ász a szakmában, mindhárman amerikaiak és ez a munkastílusukon és profizmusukon érezhető volt. Kevin Elsonnak, aki a Final Countdown-on dolgozott, talán az volt a hátránya, hogy túlzottan hozzászokott egy bizonyos zenekarhoz, a Journeyhez. Ron Nevisontól több segítséget vártunk, mint amit végül kaptunk. Beau Hill fiatal, egy közülünk. Talán a legkreatívabb a háromból, igazi csapatmunkás.
Joey Tempest lazának és oldottnak hat, mintha hatalmas tehertől szabadult volna meg. Ezt el is ismeri.
A három hónapos svédországi tartózkodásomtól, amit a családom és a barátaim körében töltöttem, új erőre kaptam. Most pedig igazán büszke vagyok az új LP-re. Biztos vagyok benne, hogy „működni” fog.
Jellemző, hogy a munkálatok során milyen munkacímet választottak az albumnak, Break Free (Törj ki).
Ez a cím nagy jelentőséggel bír ránk nézve, az életünkre nézve, de az utóbbi időnek politikai változásait is jellemzi.
Könnyen lehet, hogy ez lesz a lemez címe…
(forrás: Metal Hammer 1992/5)