Főoldal
Legfrissebb hírek
EUROPE - A sztori
Biográfia
Diszkográfia
Dalszövegek
Cikkek
Saját írások, kritikák
Letöltések
Linkajánló

Kapcsolat

Írj nekünk
Impresszum
EUROPE a FEZEN Fesztiválon 2014.08.01.
Írta: Ererika   
A Europe ismét ellátogatott kicsiny hazánkba, Székesfehérvárra, a FEZEN Fesztiválra.
Tartottam ettől a naptól, mert az utóbbi időben igen szeszélyes az időjárás, és igen nagy viharok voltak. Évekkel ezelőtt pont erre a napra volt meghirdetve az a bizonyos Whitesnake koncert, ami el sem kezdődött, mert egy 120-150 km/órás sebességgel érkező jeges vihar elsöpörte (velünk, és a színpad tetejével együtt). Felejthetetlen élmény volt, amit azóta is sajnálok, mert bár voltak itt később, de ugyanazokat a régi dalokat ugyanúgy együtt már nem adták elő.
 

Fotó: V. Ági
Szerencsére ilyenben most nem volt részünk. A vihar elhaladt Fehérvár mellett, és teljesen felhőtlenül tudtuk élvezni az újfent tökéletes hangzású koncertet.
Na de ne szaladjunk ennyire előre. Már a koncert előtt is meglepetés ért bennünket. Még éppen csak megérkeztünk a helyszínre, amikor barátaim elindultak a kereskedői sátrakhoz, hogy megnézzék, milyen pólókat, és egyebeket lehet kapni. Már jó ideje ácsorogtunk ott, amikor teljesen véletlen kiszúrtunk a hirdetőtáblán egy A4-es lapot, melyen a következő felirat állt maximum fél centis betűkkel:
„DEDIKÁLÁS:
18:30 Road
20:30 Europe (30 perc)”
 
Tessék?? Europe? Dedikál? Nem hittünk a szemünknek. 2004-ben Bécsben „megkergettük” őket, hogy aláírást kapjunk, itt meg kiülnek elénk? Sok időnk persze nem maradt azon hezitálni, hogy ez hogy lehet, mert jött a következő kérdés: ok, de még a jegyeket is leadtuk a bejáratnál a karszalagokért cserébe… mit írassunk alá?? Na, természetesen jól ki volt ez találva. A kereskedők jól jártak, hiszen mindenki nekiállt gyorsan vásárolni valamit, amit alá tud íratni. Mi is így tettünk, majd kényelmesen beálltunk a sor elejére, és vártuk, hogy jöjjenek. Sikerült is bezsebelni a négy aláírást (John Norum nem volt jelen), és készíteni pár fényképet is amennyire a tömegben és a nagy hajtásban sikerült.
 

Fotó: V. Ági
Így már igazán nagy élménnyel vágtunk neki, hogy a küzdőtéren elfoglaljuk a helyünket. Nem volt egyszerű, de végül is a kis társaságunk, ahogy szokott most is sikeresen el tudott helyezkedni az első és a második sorban.
A Europe-tól megszokott pontossággal el is kezdődött a koncert 22.30-kor. (Aki kíváncsi az intróra, kis különbséggel ugyanezt hallhatja a 30. évforduló alkalmából megjelent koncert DVD elején is, amit a Sweden Rock Festival-on rögzítettek. ) Ahogy számítottam rá, az intró után rögtön két ütős dal következett a legutóbbi albumukról, a Bag of Bones-ról, melyekkel kellően megadták a kezdőhangulatot a koncertnek még úgy is, hogy a közönség nagy része nem ismerte.
 

Fotó: V. Ági
Ezután Joey Tempest szokásához híven ismét magyar szavakkal köszöntötte a közönséget: „Sziasztok, Magyarország! Hogy vagytok?” Majd megjegyezte, hogy úgy sem ért egy szót sem a válaszokból :) (Természetesen ezt már angolul.) A koncert folyamán többször is megszólalt magyarul. Pl. nagyon jól megtanulta azt a kis mondatot, hogy „Kurrrrva jó bulli”, ami után a közönség (legalább is, akik körülöttem voltak, illetve én magam is) mondhatni „hangosan mosolygott”, mert kicsit papagájos hangzása lett. :) Valószínű érezte, hogy nem egészen jó a kiejtése, de azért még hajtogatta párszor a koncert folyamán. Nagyon tetszett neki, mi pedig jókat nevettünk rajta. No, de sebaj. A szándék a lényeg.
És hogy még miket játszottak a koncerten? Felcsendült az Out of this World egyik legismertebb dala, a Superstitious, melynek közepén a megszokott „óóó” és „No Woman no Cry” helyett nagy meglepetésemre Joey az egyik leghíresebb Whitesnake dal, a Here I go again sorait kezdte énekelni/énekeltetni. Ezt természetesen az egész közönség ismerte is. Majd többek között eljátszották a Scream of Anger-t, egy kisebb billentyűszólóval a nagy kedvencemet, a progresszív rockba hajló No Stone Unturned-et, a kihagyhatatlan Rock The Night-ot és így tovább. A dobszóló az előző Magyarországi koncerthez hasonlóan most is a Tell Vilmos nyitányavolt.
Ami számomra még egy nagy meglepetés volt, az a második albumról a Wasted Time, amiről sosem hittem volna, hogy valaha is hallani fogom élőben. Hát mégis sikerült. Persze a közönség nagy része valószínű ezt sem ismerte sajnos, de éppen ezért is örülök, mert így végre ezzel is találkozhatnak.
A zárszó természetesen a Final Countdown volt. Ez az a dal, amelyről nem sok ember mondhatja el a világon, hogy még soha nem hallotta valamilyen formában valahol. Enélkül véget sem érhet egy Europe koncert.
Tulajdonképpen két balladán kívül a legütősebb darabokat válogatták ki az albumaikról, így egy nagyon lendületes koncertben volt részünk, ahol a hangzás, ahogy azt már megszoktuk, tökéletes volt. A setlistet jobban össze se rakhatták volna. Talán csak annyival, hogy a Carrie helyett én személy szerint szívesebben hallgattam volna meg valamit pl. a Start from the Dark albumról, amiről ezúttal semmit sem játszottak, de ez csak az én véleményem. Természetesen ez az egyik olyan, amit nem lehet kihagyni egy koncerten, mert sajnos tudjuk, hogy még mindig sokan csak 3-4 dalt ismernek (jobb esetben) a zenekartól, és ez is köztük van. Reméljük, hogy a média egyszer végre nem csak pár számot fog reklámozni tőlük, és a nagyközönség is végre megtudja, hogy a Europe nem is arról szól, amiről eddig gondolták.
Mindenesetre egy fantasztikus koncertben volt részünk. A fiúk mindent megtettek annak érdekében, hogy elkápráztassák a közönséget, és ez sikerült is. Én az első sorból nem láttam, hogy mögöttem milyen hangulat volt, de barátaim elmesélése szerint volt, aki tátott szájjal nézte a koncertet, annyira el volt ájulva tőle.
A csapat tagjai 30 év után is korukat meghazudtolva ugyanazzal a lendülettel állnak ki a színpadra, mint ahogy annak idején kezdték. Joey Tempest ugyanúgy végigugrálja a koncertet, ahogy 25 évesen tette. Még mindig ugyanolyan erős frontember, és hatalmas hangulatot tud varázsolni.
(A koncert után hallgattuk, ahogy jó páran hajtogatták azt a bizonyos három szóból álló magyar mondatot, amit Tempest mondogatott. Természetesen alaposan megnyomva az „r” betűt. ;-) )
Setlist:
  1. Riches to Rags 
  2. Firebox 
  3. Superstitious (with snippet of Here I Go Again)
  4. Scream of Anger 
  5. No Stone Unturned 
  6. New Love in Town 
  7. Wasted Time 
  8. Guitar Solo 
  9. Girl From Lebanon 
  10. Drum Solo 
  11. Sign of the Times 
  12. Demon Head 
  13. Carrie 
  14. Love Is Not the Enemy 
  15. Let the Good Times Rock 
  16. The Beast 
  17. Rock the Night (with snippet of Heaven And Hell)
Encore:
Prelude 
  1. Last Look at Eden 
  2. The Final Countdown